Azok akik gyerek korom óta ismernek ( szüleim, testvérem, régi barátok) általában majdnem mindig elérem, amit szeretnék.Legyen az kis cél, egy apróság vagy legyen akár nagy dolog. Azt mondják nem adom fel könnyen, ha mégis annak már komoly oka van. Szerintük jóindulatú és kedves vagyok. Azok akik nem régóta ismernek inkább úgy fogalmaznak, hogy kicsit akaratos és makacs vagyok. Bár talán erre a két tulajdonságra bizonyosan szükség van rá az életben. Én magam úgy gondolom, hogy hirtelen élek. Egyik nap itt vagyok a másik nap pedig már ott. Nem vagyok gyáva, sem elveszett. Sokan mondták s?t majdnem mindenki. hogy nagyon nehéz engem kiismerni. Szerintem ez azért van mert nem engedem közel magamhoz senkit. Nagyon sok id? kell hozzá, hogy valakivel olyan kapcsolatban legyen, hogy elmondok neki dolgokat. Viszont ha valaki így szeret amilyen vagyok és ?szintén tiszta szívb?l tudok szeretni viszont úgy ahogy szinte senki más. Vannak bolond pillanataim néha egy pohár gyümölcslének csillogó szemmel tudok örülni, viszont néha búskomor vagyok és akár sírok is de csak úgy hogy ne lássa senki vagy esetleg kétségbeesek. Alapjában véve talán inkább realista vagyok mint optimista, de nem esek át a ló túl oldalára és nem vagyok állandóan depressziós. Ha valamit elképzelek vagy szeretnék, legyen apró vagy nagy dolog és mégsem sikerül mégsem úgy lesz, akkor nagyon el tudok ken?dni. Aztán hamar megint jó kedvemre derülök, f?leg ha támaszt kapok. A haragom gyorsan jön de viszont gyorsan is megy. Ilyen vagyok én! Szerintem és mások szerint sem vagyok rossz ember.